Csépányi Gábor atya: Papnak lenni – hidakat építeni – nagyon szeretek! Nagyon jó!
Balogh Attila atya: Jó! Örömöm legfőbb oka, hogy Istennek szüksége van rám, és rajtam keresztül is munkálkodik.
Gájer László atya: Olyan, mint a szerelmesek csendes sétája a fák között. Néha hűvös van, de közben már valahol egészen máshol járunk…
Martos Levente Balázs atya: Sors és szabadság, teher és édes iga. Néha csak azt érzem, hogy nincs jobb ötletem. Máskor olyan, mint egy titokzatos és vonzó mélység, tengervíz, amelyiknek még csak a szélében mártóztam meg.
Roska Péter atya: Boldogító, felemelő, megtiszteltetés. Komoly igyekezet, hogy helyes sorrendben azt tegyem – a sok-sok igény, felkérés megkülönböztetésével – amire a Szentlélek indít.
Hív az Úr? 