Faragó András atya: Kaland, amely az Istennek való teljes odaadottságból fakad. Közvetítőként, kapcsolat-segítőként állni Isten és az emberek között.
Gájer László atya: Számomra a papság elsősorban azt jelenti, hogy minden időmet Istennel tölthetem, és minden energiámat az Ő szolgálatába állíthatom. A papság elsősorban ezt a teljes lefoglaltságot jelenti.
Riesz Domonkos atya: Számomra papnak lenni annyit jelent, mint összekötni az embereket az engem megszólító Istennel. Ehhez az Isten jelenlétében kell élnem, és otthonosan kell mozognom az emberek között is. Ha a találkozás létrejött, akkor nekem hátra kell húzódnom.
Szili András atya: A papság számomra Isten es az emberek szolgálata: Folyamatos egyensúlyozás, hogy megfeleljek az emberek elvarasainak, megmaradjak türelmesnek es megértőnek, ne veszítsem el az érzékenységemet, és valójában végül mindig az Isten akarata érvényesülhessen – mindez kötetlen, tehát állandó “munkaidőben”-azaz egy szép es embert próbáló, de a Gondviselés kegyelmét mindig felragyogtató küzdelem az Isten országa épüléséért!
Balogh Attila atya: Isten iránti hűség megélése és ennek a hűségnek a kifejezése a szentségkiszolgáltatásban.
Válóczy József atya: Elmar Salmann bencés teológus mesterem és példaképem gondolata áll előttem: „a szegénység nagyszívű őrzője, egy olyan téré, amelyben gyengék lehetünk, és igazi erőnket és mélységünket megnyerhetjük és megmutathatjuk… védtelen hivatás… védtelen, mint a gyufaárus kislány, aki evilág útjain kevéske melegét kínálja…”
Roska Péter atya: Jézus Krisztussal egységben élni. Megtérésre, Vele való életre hívni, és megszentelni az emberek életét. Istennel való bensőséges életük tanújává válni.
Hív az Úr? 